A 311-es Wartburg rögtön másodikként került fel a százas listára. Régóta a kedvencek egyike, így nem csoda, ha kissé elmerültem a történetében. Vigyázat, hosszú poszt!

Dióhéjban

A Wartburg 311 egy keletnémet alsó-középkategóriás családi autó volt, amelyet a VEB Automobilwerk Eisenach gyártott 1955-1965 között. A típus műszakilag sokban egyezett elődjével, a még 1940-ben tervezett IFA F9-cel, de megjelenését hozzáigazították az ötvenes évek elvárásaihoz. A típus minőségével és igényes megoldásaival kiemelkedett a keleti blokk autói közül, de a nyugati kocsikkal is versenyképes volt. Az alvázas felépítés miatt szokatlanul sok, összesen tízféle karosszériával gyártották, a különböző felszereltségi szintek és módosítások miatt azonban legalább kéttucatnyi eltérő kivitelről beszélhetünk. A modell fő vetélytársa a Skoda Octavia és a Moszkvics 407 volt. A 311-es kezdetben egy 0,9 literes, 37 lóerős motorral és szinkronizálatlan váltóval készült. Az évek folyamán azonban a kocsit folyamatosan fejlesztették, 1958-tól már az első fokozat kivételével szinkronizált váltóval futott a kocsi. 1961-ben a motor teljesítménye 40 lóerőre nőtt, de 1962-től teljesen új, egyliteres blokkot vezettek be, mely 45 lóerőt adott le, és a korábbi termoszifonos helyett már szivattyús hűtéssel rendelkezett. Ekkortól kezdve a modell közkeletű neve "Wartburg 1000" lett.

Az utód 1965 szeptemberében jelent meg, ez volt a 312-es széria. Ennek karosszériája és motorja azonos volt a 311-gyel, de az alváz és a futómű teljesen megújult. A 312-es leginkább a kisebb, 13 colos kerekekről ismerhető fel, de egyes kocsikon a módosított hűtőrács és a párnázott kormánykerék is szembetűnő. A 312-es lényegesen kevesebb változatban volt csak kapható, amolyan átmeneti modellnek számított a valódi újdonság, a Wartburg 353 megérkezéséig, mely végül 1966 közepén debütált. Ezzel azonban még nem ért véget a 312-es története, ugyanis a kétfajta kombi és a Hardtop kivitel 1967-ig készült. A 311-es és a 312-es Wartburgokból 12 éves történetük során közel 300 ezer darabot gyártottak. Ezek elsöprő többsége Standard vagy Deluxe Limousine volt, ezekből ma is igen sok példánnyal lehet veterános körökben találkozni. Jóval ritkább az egyedi, kézzel készített Coupe]] és Cabriolet, ezek értéke nagyjából két-háromszorosa a Limousine-énak. Valahol a kettő között helyezkedik el ritkaságban és értékben a Camping és a Kombi. A Pickup és a rendőrségi kivitelből ma csupán maroknyi mennyiség lelhető fel, így ezeknél alig lehet piaci értékről beszélni.

Történet

1963 Wartburg 311/3 Coupe

Előzmények

Az eredetileg motorkerékpárokat és repülőgép-motorokat gyártó bajor BMW 1928-ban vette át a Dixi autógyárat, melynek székhelye a thüringiai Eisenach-ban volt. A BMW kitűnő középkategóriás és sportkocsikat gyártott a harmincas évek folyamán, többek között az eisenach-i üzemből gördültek ki a Mille Miglia-győztes BMW 328 versenyautók is. A világháború után azonban a gyár szovjet tulajdonba került, majd 1952-ben visszatért az időközben létrejött NDK fennhatósága alá. Ekkor még mindig a háború előtti típusokat készítették, de az általános autóínség miatt az IFA, a teljes keletnémet járműgyártást ellenőrző ipari tröszt úgy döntött, a kapacitást inkább az IFA F9 gyártására kell felhasználni, a BMW-alapú típusok fokozatos megszüntetése mellett. A kétütemű F9-es gyártása végül 1953-ban indult meg.

Az 1940-ben még DKW F9-esként született családi autó gyökeresen elütött a gyár addigi profiljától: a háromhengeres, kétajtós, összetéveszthetetlen formájú típus igazi népautó volt, szemben az igényes, hathengeres EMW 340 limuzinnal, és a gyönyörű 327-es sportkocsival. A kollektíva körében nőttön nőtt az elégedetlenség, hiszen az igénytelen F9-es továbbfejlesztésére minden technikai és személyzeti lehetőség megvolt, de a VVB Automobilbau ehhez nem járult hozzá. Martin Zimmerman, a gyár igazgatója ezért titokban adott megbízást egy új sorozat kifejlesztésére. A felsőbb utasítás megszegése miatt igen tetemes, 5000 márkás büntetést róttak ki az igazgatóra, csakhogy a Hans Fleischer főtervező vezetésével elkészített prototípus olyannyira elbűvölte a vezetőséget, hogy azonnal a sorozatgyártás mellett döntöttek, Zimmerman pedig az év végén 5000 márkás prémiumot kapott.

311 - 900

1956 Wartburg 311/0 Limousine

A 311-es belső kódon futó típus nullszériájának gyártása 1955. október 18-án indult meg. A kocsi hivatalos nevét az Eisenach mellett található, több száz éves Wartburg váráról kapta, mely a vadonatúj szárnyas emblémán is megjelent. Az előszériából az év végéig 162 darab készült el. Az első nyilvános közlés az új modellről a Kraftfahrzeugtechnik 1956. februári számában jelent meg, de a nagyközönség csak a Lipcsei Tavaszi Vásáron láthatta először az új autót. A Wartburg négy kivitelben jelent meg (négyajtós Standard és Deluxe Limousine, kétajtós Cabriolet, háromajtós Kombi), és azonnal hatalmas sikert aratott. Elegáns karosszériája, tágas utastere és ízléses kivitele jelentős ugrást jelentett elődjéhez képest, habár a technika jó része az öreg F9-ből származott.

Az IFA szekrénykeretes alvázát 10 cm-rel megnyújtották, megerősítették, a futóműbe pedig teleszkópos lengéscsillapítók kerültek. Megmaradt viszont a keresztlaprugó elöl-hátul, mellyel bár igen jó úttartást értek el, a rugózási komfort rettentő rossz volt. Szintén az elődből emelték át a háromhengeres, kétütemű, 900 köbcentis motort, melynek lecserélték a hengerfejét, és javítottak a gázcsatornák vezetésén és keresztmetszetén, így 30 helyett 37 lóerős lett. A 311-es egyébként rengeteg modern részletmegoldással rendelkezett: süllyesztett, gombnyomásra kiugró kilincsek, automata utastér-világítás, csomagtér-világítás, belülről nyitható poggyásztér, zárható tanksapka, beépített tolatólámpa, fogasléces kormánymű és hamutartó elöl-hátul. A korai 311-es nagy fényszórókkal, színesre festett emblémával, és vékony, három vízszintes pálcából álló hűtőráccsal rendelkezett. A küszöbre díszléc, a hátsó sárvédőre pedig kőfogó került. A hátsó lámpa színkiosztása felülről lefelé a következő volt: sárga-fehér-piros (fék-tolató-index és helyzetjelző). A lökhárító elöl-hátul két darabból állt, közéjük szerelték fel a rendszámtáblát. A legkorábbi módosítások egyike a keréksapka cseréje volt: a korai kocsikon csak két koncentrikus kör díszítette, de ezt hamarosan felváltotta a sűrűn barázdált típus, előbbi csak az 1956-os autókon volt megtalálható. Az első jelentősebb technikai fejlesztés a 130 wattos dinamó 180 wattosra cserélése volt 1957 júniusában. Addigra megjelent a palettán az ötajtós Camping, a kétajtós Hardtop Coupe, a Pickup és a hihetetlenül gyönyörű Wartburg 313 Sport Roadster is.

Az alapvetően igen vonzó és modern kocsi legnagyobb gyengeségének a kétütemű motor számított. Alapjáraton túl hangos volt, sok olajat evett, büdös kipufogógázt eregetett, és alacsony fordulaton erőtlennek bizonyult. Emiatt már 1957-ben megindult egy új motor kifejlesztése. 1958-ra el is készült egy 1088 köbcentis, négyhengeres, négyütemű, vízhűtéses boxermotor mintadarabja, mely 4750-es fordulaton 45 lóerős teljesítményt nyújtott. A gyártás beindítását 1959-re tervezték, csakhogy a VVB Automobilbau a költségek miatt leállította a projektet, mondván, a kocsi így is kelendő. Az eisenach-iak később Wankel-motorral is kísérleteztek, de a technika drága volt, és zsákutcának bizonyult.

1958 februárjában vezették be az új váltót szinkronizált 2-4. fokozattal. 1958 októberében minden kivitel megkapta a 313 Sport duplex fékjeit, így a teljes fékfelület 557-ről 920 négyzetcentiméterre nőtt. Emiatt változott a felni is, melyen a korábbi négy keskeny rés helyett nyolc nagy lyuk volt. 1958 decemberétől a három pálcából álló maszk helyett minden modellt a Sporton megismert, sűrű szövésű hálóval vérteztek fel, mely sokkal komolyabb kinézetett kölcsönzött a Wartburgnak. A maszk feletti zárhídon lévő rovátkák azonban még nem tűntek el. 1959 augusztusától a tankot nem a rugóházhoz rögzítették, hanem belülről a csomagtartóhoz, így már nem kellett felemelni az autót a kiszereléséhez. 1959 szeptemberében átdolgozták a 311-es elektromos rendszerét: erősebb, de halkabb ablaktörlő-motort vezettek be, így ekkortól a karok már nem tapsolva, hanem párhuzamosan töröltek. Ugyanekkor a világítást parkolófénnyel is ellátták. 1959 decemberétől minden 311-es aszimmetrikus fényszóróval gördült le a szalagról, de a lámpa átmérője még 200 mm maradt. Az év folyamán elkészült az új fényezőüzem Eisenach-ban, így a Wartburgok nitrolakk helyett korszerűbb műgyanta alapú dukkózást kaphattak.

1960 áprilisában módosítottak a kormányművön, melyből eltűnt a külső vezetősín, valamint a továbbiakban gumibetétes gömbcsuklókat alkalmaztak. Megjelent a kocsikon a külső csomagtér-zár, tehát már nem a kalaptartóról kellett bovdennel vezérelni. A tanksapka is külső zárat kapott, így már a poggyásztér nyitása nélkül is lehetett tankolni. 1960 májusától két poliamid ruhaakasztót szereltek az ajtóoszlopokra. 1960 decemberében jelent meg az új, 170 mm átmérőjű fényszóró, melynek valamivel nagyobb fényereje volt, és könnyebben lehetett beállítani. Ekkor változott az első és hátsó lökhárító is: kettő helyett most már három darabból álltak, vagyis már a rendszámtáblát is rájuk rögzítették. Az év folyamán a hűtőrács fölötti zárhídról eltűnt a bordázat, valamint a Deluxe egyenes, EKG-vonalhoz hasonlító díszlécét felváltotta a hullámzó, íves változat. 1961 februárjában a tank mindkét oldalát kiszélesítették, ezzel űrtartalma 44 literre növekedett. 1961 áprilisában a motor sűrítését 7,3:1-re növelték, a hengeres égésteret vese alakúra cserélték, melyben szimpla helyett kettős törőél volt. A módosításoknak köszönhetően a teljesítmény elérte a 40 lóerőt. A magasabb sűrítés miatt a korábbi 72-es helyett legalább 78-as oktánszámú benzint kellett tankolni, azonban kedvezőbb, 1:25 helyett 1:33 olajkeverési aránnyal. 1961 októberében 220 W-ra növelték a dinamó teljesítményét, novemberben pedig sárga-fehér-sárgára változott a hátsó lámpa színkiosztása.

311 - 1000

1964 Wartburg 311/0 Standard Limousine

1962 januárjában jelentősen átdolgozták a motort. A legszembetűnőbb változás a hengerűrtartalom növelése, és az ezzel járó teljesítménynövekedés volt. Az 1 literes motor 45 lóerőt adott le 4200-as fordulaton, ezért a Wartburg végsebessége elérte a 125 km/h-t. Jelentős fejlesztés volt a vízpumpás hűtőrendszer bevezetése a termoszifonos helyett. A kocsi sokkal üzembiztosabb lett, miközben 10,5 helyett elég volt 8,5 liter folyadékot tölteni a hűtőbe. Módosítottak a főtengelyen, a hengerblokkon és a hengerfejen, valamint visszatért a hengeres égéstér, de koncentrikus örvényéllel. A gyár a továbbiakban Wartburg 1000 néven reklámozta a kocsikat, utalva az erősebb motorra. Fontos megemlíteni, hogy bár a motor jelzése ekkortól 312 volt, de az alváz és a karosszéria nem változott, maradt a régi 311-es, tehát ezek még nem 312-es Wartburgok. A 900-as motorral szerelt kocsikból összesen 150 ezer készült. Néhány további apró javítást is eszközöltek a kocsikon: megjelent a Roadsteren bevezetett duplaívű kormánykerék, de már kürtgyűrű nélkül. A csomagtartóra fogantyút szereltek a könnyebb nyitás érdekében, és szériafelszerelés lett a fénykürt. Megszűnt az alváz központi olajozása, a továbbiakban zsírozni kellett a szükséges helyeket, de az ajánlott gondozási időtartam 5000 km-re nőtt.

1963 januárjában megint csak változott a hátsó lámpa: a korábbi gömbölyű, kagylószerű formát szögletes, nagyobb darab váltotta fel. A színkiosztás sárga-piros-sárga (fék/tolató-helyzetjelző-irányjelző) lett. Ugyanekkor szériafelszerelés lett az ablakmosó berendezés és a párnázott napellenző, a biztonsági övnek pedig rögzítőpontokat alakítottak ki. Módosítottak az ülések formáján is, így valamivel kényelmesebbek lettek, és átdolgozták a szabadonfutó berendezést is. 1963 novemberétől új típusú (H362-24) porlasztót szereltek be. 1964 augusztusában a hatalmas vászontető helyett kicsi, fémből készült tolótetőt vezettek be, mely jobban ellenállt az időjárás viszontagságainak. Ugyanekkor a drágább kivitelekről (például Deluxe vagy Camping) eltűnt az utastér faborítása, az érintett helyek műbőr bevonatot kaptak, ezzel olcsóbbá és egyszerűbbé vált a kocsik gyártása. 1965 januárjában szériafelszerelés lett a biztonsági öv az első üléseknél.

312

1966 Wartburg 312/1 Deluxe Limousine

1965. szeptember 1-jén jelent meg a jelentősen átdolgozott, modernizált Wartburg, a 312-es. Ez amolyan átmeneti modell volt az igazi utód, a Wartburg 353 érkezéséig. Az alvázat teljesen áttervezték: elöl-hátul független felfüggesztést alkalmaztak, a laprugókat pedig csavarrugókra cserélték. Ennek köszönhetően a rugózási komfort jelentősen nőtt, az addig kiváló úttartás viszont romlott, a kocsik hajlamosak voltak rossz úton imbolyogni, pedig hátulra még keresztstabilizátort is szereltek. Új, három darabból álló kipufogót vezettek be, valamint megjelent a központi zsírzóberendezés, mely egy feltöltéssel 50 ezer km-t bírt ki. A kocsik kívülről alig voltak megkülönböztethetőek, mert a karosszéria nem változott, csupán a kisebb, 13 colos kerekek jelezték a fejlesztést. Erre természetesen újfajta, turbinára hasonlító dísztárcsa került. Az utastérben is csak apró változások történtek, például párnázott kormánykereket és nagyobb gázpedált alkalmaztak. A motor nem változott, csupán a porlasztót cserélték új típusúra. 1965 decemberében megint csak változott a hátsó lámpa színkiosztása: sárga-piros-piros (index-helyzetjelző-féklámpa) lett. Körülbelül ekkor kezdődött a módosított frontrészű exportkivitelek gyártása is, ezeken egyenes, vízszintes pálcákból álló hűtőrács volt, valamint a fényszórót és az irányjelzőt díszkeret vette körbe. A kockaformájú utód, a 353-as végül 1966 júliusában mutatkozott be. Ekkor azonban csak a Standard és a Deluxe gyártása állt le, a Camping és Kombi kivitel, valamint a Hardtop párhuzamosan készült tovább. 1967 márciusában, a 353 Tourist bemutatásával azonban az utolsó púpos Wartburgok is lekerültek a palettáról. A bő 11 év alatt összesen 293.192 Wartburgot gyártottak. Ebből 258.928 volt nagykerekű (150 ezer 900-as, 109 ezer 1000-es motorral), 33.795 volt kiskerekű (kb. 25 ezer Standard vagy Deluxe, 7356 Camping, a maradék Kombi vagy Hardtop), és 469 db különleges 313 Sport.

A Wartburg piaci fogadtatása

1959 Wartburg 312/2 Cabriolet - amerikai kivitelű, "csöves" lökhárítóval

Az eisenach-i kocsi kétségkívül a szocialista blokk egyik legkedveltebb típusa volt, de nyugaton is sok barátot szerzett. Különösen szokatlan volt a karosszériaválaszték bősége, a Wartburg a kisáruszállítótól a sportkocsiig minden vásárlói igényre megfelelő megoldást nyújtott. Mégis, ha a hasonló árú és méretű Opel Rekorddal hasonlítjuk össze, akkor azt látjuk, hogy abból az ötvenes években két év alatt készült annyi, mint a Wartburgból 11 év alatt. Ennek két fő oka volt: egyrészről a szocialista hiánygazdaság mechanizmusa alapján sosem tudtak annyi autót gyártani, amennyire szükség lett volna. Ez főleg az NDK-ban volt szembetűnő, hiszen mind a tőkés, mind a baráti országokba irányuló export elsőbbséget élvezett, így 1963-ban már egészen abszurd 18 éves várakozási idővel vettek csak fel rendelést a Wartburgra.

Nyugaton a folyton csúszó szállítások és az ingadozó minőség alapvetően korlátozta a modell lehetőségeit, de az elmaradt fejlesztések komolyabb hátrányt jelentettek. Amikor a 311-es megjelent, a kétütemű technika még megszokott dolog volt, 1966-ra azonban szinte teljesen kiszorult a piacról. És bár állandóan módosítgatták, az eleinte egész modernnek számító konstrukció végletesen elavult. Pedig fénykorában 43 nyugati és 11 szocialista országba exportálták a kocsikat, a legfontosabb tőkés piacot a skandináv országok és a Benelux államok adták, de sok kocsi lelt gazdára az NSZK-ban és az Egyesült Királyságban is. A szocialista országok közül a saját személyautó-gyárral nem rendelkező Magyarországon adták el a legtöbb Wartburgot, de népszerű volt Lengyelországban, Romániában, Jugoszláviában, Csehszlovákiában is.

Külön érdekesség, hogy a Wartburgot még az USA-ban is árulták. A legfontosabb importőr a los angeles-i székhelyű Willy Witkin volt, aki több nyugati parti kereskedőt is ellátott az autókkal. Ezek teljesen azonosak voltak az európai kivitelekkel, kivéve, hogy az első lökhárítóra kiegészítő ütközőket szereltek. Említést érdemel még egy belga cég, a Huizingenben működő Pierrieus tevékenysége. A Brüsszel mellett működő cég 1000-es kocsikat alakított át: kicserélték a motort, egyedi fényezést alkalmaztak, az utasteret pedig Skai habosított műbőr kárpitozással látták el. A Wartburg President nevű kocsikat főleg Belgiumban és Dél-Afrikában értékesítették. 1965-ben a Standard 58.500 frankba került, a Deluxe 72.900-ba, a Camping 85.500-ba (50 frank 1 dollárt ért akkoriban).

A vonzó 311-es és 312-es Wartburgok ma is igen népszerűek. Fontos azonban, hogy bár kívülről ez nem szembetűnő, a kis- és nagykerekű autók elég más karakterrel bírnak. A nagykerekű jóval igényesebb kivitelű, gondoljunk csak a belülről nyitható csomagtartóra, a faborítású utastérre, a kürtgyűrűs kormányra. Emellett azonban a gyenge motor, a termoszifonos hűtés és a nemlétező rugózás miatt lényegesen komolyabb feladat kezelni, és a karbantartást is jobban igényli. A kiskerekű fürgébb, kényelmesebb, ráadásul az alkatrészek nagy része egyezik a későbbi 353-asével, ezért jóval könnyebben fenntartható, mint a 311-es. Ellenben kevesebb benne a rafinált, különleges részlet. Nem kérdéses viszont, hogy a gyakori Standard és Deluxe-on kívül az összes kivitel igazi kincsnek számít, a Kombi vagy a rendőrségi kivitel azért, mert a kemény használat során a legtöbbjük teljesen tönkrement, a Coupe és a Cabriolet azért, mert felettébb ritka és gyönyörű mind a kettő, a Hardtop pedig azért, mert bár kicsit esetlenül néz ki, de az utolsó vászontetős kocsi volt, melyet a szocialista ipar magánszemélyek számára gyártott.

Karosszériaváltozatok

309

1954 Wartburg 309

A 309 jelzés eredetileg az Eisenach-ban gyártott F9-esek kódja volt, de az első, 1954-es prototípust is így hívták. Ez már igencsak hasonlított a szériamodellre, de még kétajtós volt. Vékonyabb, folytonos lökhárítóval bírt, 3 helyett 4 pálcából állt a hűtőrácsa, egyedi dísztárcsát és nagy hátsó szélvédőt kapott. A motorja és az alváza is egyezett az F9-essel, tehát inkább csak egy igen erős modellfrissítésnek tekinthető, amolyan köztes verziónak. Csupán néhány példány készült belőle, nem gyártották sorozatban.

311/0 Standard

1963 Wartburg 311/0 Standard Limousine

Ez volt az alapkivitelű, négyajtós szedán, a legolcsóbb és leggyakoribb kivitel. Kicsi keréksapka volt rajta, küszöbdíszléc, és kőfogó a hátsó sárvédőn. Oldaldíszléc nem volt, belterét egyszerű szövettel burkolták. Jellemzően egyszínű fényezéssel jöttek ki a gyárból, de felárért kétszínű fényezés is kapható volt hozzá. Ebben az esetben csak a tetőt és az ablakkereteket festették más színűre. A korai katalógusokban ettől eltérő színsémát is ábrázoltak, de ezek főképpen csak rajzokon jelentek meg, kérdéses, hogy valóban készült-e ilyen kocsi. Az egyetlen észrevehető módosítás az alapkivitelen 1962 januárjában volt, amikor kartámaszokat tettek az ajtókra. Kiskerekű kivitelben is készült (312/0).

311/1 Deluxe

1957 Wartburg 311/1 Deluxe Limousine

A karosszéria egyezik a Standarddal, de díszesebb, jobban felszerelt, drágább kivitelű. Nagy dísztárcsa és oldaldíszléc jellemzi. Gyapjú kárpitozást és tranzisztoros rádiót kapott, az ülések támlája állítható volt, lefektetésükkel kényelmes pihenőhelyet lehetett kialakítani. Alapkivitelben kétszínű fényezéssel árulták, de készült néhány egyszínű Deluxe is. A díszléc kezdetben egyenes volt, a hátsó ajtón egy EKG-ábrára hajazó töréssel, mely után magasabban folytatódott egészen a hátsó lámpáig. Ennél az egyik színre festették a díszléc alatti és az övvonal feletti részt, beleértve a motorháztetőt és a csomagtartót is, a másikra pedig a kettő közötti részt. 1960-tól újfajta, ívelt díszlécet vezettek be, mely a fényszóró mögött lándzsaszerűen kezdődött. Ez a forma a gyártás végéig megmaradt. Ennél csak a díszléc alatti részt, valamint a tetőt és az ablakkereteket festették eltérő színűre. Kiskerekű kivitelben is készült (312/1). A Standard és a Deluxe kivitelből összesen kb. 210 ezer darabot gyártottak.

311/2 Cabriolet

1956 Wartburg 311/2 Cabriolet

Kétajtós, négyablakos kabrió, amely méreteit tekintve ugyanakkora volt, mint a Standard. A karosszériáját egyedileg gyártották a drezdai üzemben, amely a háború előtt a világhírű Heinrich Gläser műhelye volt. Alapfelszerelés volt a kétszínű fényezés, a bőrkárpitozás és a faborítás. Nehéz, bélelt tetővel készült, melyet nem süllyesztettek a karosszériába, a háború előtti szokásokhoz hasonlóan. Mind a négy oldalablak teljesen letekerhető volt. A nyitott tető miatt módosítani kellett a csomagtérnyitó mechanikát, hiszen lehajtott tetővel a kalaptartóról bárki hozzáférhetett volna, ezért a nyitót a vezetőoldali ajtóoszlop aljára, a zárszerkezet alá helyezték, így csak nyitott ajtóval lehetett hozzáférni a csomagokhoz. A kabrió gyártását 1960-ban állították le, hivatalosan a túl kicsi érdeklődés miatt, valójában azonban azért, mert nagyon drága volt az előállítása. Csak nagykerekű kivitelben létezett, összesen 2670 példány készült belőle.

311/3 Coupe

1964 Wartburg 311/3 Coupe

1957-ben mutatták be az egyedi gyártású Coupe-t, mely 9 centivel rövidebb volt az alapkivitelnél. Ezt a modellt a Meerane üzemben gyártották, a néhai Gustav Hornig műhelyében. Igazi Pillarless Hardtop volt, teljesen letekerhető oldalablakokkal, és hatalmas hátsó panorámaszélvédővel. Egyedi dísztárcsák és csuklyás fényszórókeretek voltak rajta, viszont nem tettek díszcsíkot a küszöbre, oldalán volt csak egy egyenes krómléc. Az első keréknyílás mögött a karosszériaüzem emblémája díszelgett. Széria volt a műbőr kárpitozás és a kétszínű fényezés. 1959-től nem volt díszcsík az oldalán. 1960-ban a Coupe gyártását Drezdába helyezték át, a megszűnő Cabriolet helyére. Ekkor vezették be a küszöbdíszlécet, valamint a Deluxe-ra hasonlító hullámos oldalsó csíkot. Az egyedi dísztárcsát felváltotta a sima Deluxe-é. 1961-től a berlini fal felépítése miatt a gyár nem tudta a hatalmas hajlított hátsó szélvédőt beszerezni, ezért egy három darabból álló kivitelre cserélték, amelyet Torgauban gyártottak. A Coupe gyártása 1965-ben ért véget, amikor felváltotta a Hardtop. Csak nagykerekű kivitelben létezett.

311/4 Polizei-Einsatzwagen

1959 Wartburg 311/4 Polizei-Einsatzwagen

1957-től gyártották Drezdában. Alapját a Standard adta, de kicsit megerősített alvázzal. Oldalfala sík lemezekből készült, az ajtók trapéz alakúak lettek. A négy oldalablak leszerelhető volt, a síküvegből készült, osztott szélvédőt előre lehetett dönteni. A kocsi hasonló vászontetővel rendelkezett, mint a Cabriolet. Csak a rendőrség és a hadsereg számára szállították, előbbihez olajzöld-fehér, utóbbihoz sima olajzöld fényezéssel. A használt kocsikat később erdészetek és energiavállalatok számára engedték át. Ez a modell nem volt kapható sem civilek, sem exportpiacok számára. Gyártása 1961-ben fejeződött be, megközelítőleg 900 kocsi gördült ki a gyárból. Csak nagykerekű kivitelben létezett.

311/5 Camping

1959 Wartburg 311/5 Camping

1957-ben mutatták be az ötajtós kombikivitelt, mely igencsak sajátos megoldásokkal bírt. A többi különleges kocsihoz hasonlóan, ennek is Drezdában készült a karosszériája. A hátsó ajtó baloldalra nyílt, emiatt nem volt teljes hátsó lökhárítója, csupán két kicsi a sarkokon. A tanknyílást a jobb hátsó lámpa fölé helyezték át, és nem volt a kasztniba süllyesztve. A rendszámtábla az ajtó közepére került, fölé nagy, díszes világítást tettek. A harmadik oldalablak felkanyarodott a tetőre is, kitűnő kilátást biztosítva ezzel. Ezen a részen, a hátsó ajtó mögött vászontetőt szereltek a kocsira, megkönnyítve a túlméretes tárgyak szállítását. A korai kiviteleknek a Coupe-hoz hasonló csuklyás fényszórókerete volt, valamint két díszléccel bírtak: az egyik, lándzsaszerű az első sárvédőn és az első ajtón volt, míg a második, bumerángszerű ez alatt futott egészen az autó végéig. A kétszínű fényezés az alsó díszléc alatti részre és a tetőre terjedt ki. 1960-ban megváltozott a díszlécezés, az alsó kicsit előrébb került, a felső pedig ehhez hasonló lett, az autó teljes oldalán végigfutott, a második színt pedig csak a közrezárt sávra fújták, amely igen lendületes hatást keltett. 1961-től a falépítés miatt nem lehetett tovább beszerezni a hátsó panorámaablakot, ekkortól két darabból álló oldalüveget vezettek be. A nagyon népszerű Camping kivitelt egészen 1967 nyaráig gyártották, akkor váltotta fel a sokkal fantáziátlanabb 353 Tourist. Létezett kiskerekű kivitele is (312/5).

311/6

Ezzel a jelzéssel látták el a jobbkormányos Wartburgokat, melyeket legfőképpen Dél-Afrikába és az Egyesült Királyságba szállítottak.

311/7 Schnelltransporter

1961 Wartburg 311/7 Schnelltransporter

1957-től gyártotta ezt a kétajtós Pick-up verziót az eisenach-i üzem. Kezdetben igencsak hasonlított a többire, gömbölyű sárvédővel, acéltetővel készült. 1961-ben azonban a határok lezárása miatt a gyár nem tudott elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű lemezhez jutni, ezért a termelés a tervezett 32.300 darab helyett csak 30.232 lett. Az autóéhséget enyhítendő átdolgozták a Schnelltransportert, vászontetőt tettek rá, a hátsó részt pedig egyszerű síklemezből formálták meg. A kocsi ugyan így igencsak csúnya lett, de egyszerűbben és olcsóbban lehetett gyártani. Főleg termelőszövetkezetek és erdészetek számára szállították a korábban megrendelt limuzinok és kombik helyett, de igen sokat exportáltak belőlük Kubába és Kolumbiába is, innen származik közkeletű neve, a Kuba-kabrió. 1966-ig gyártották, az első kivitelből nagyjából 100 darab készült, a másodikból 1961-1965 között 4800, míg a kiskerekűből (312/7) további 500.

311/8 Deluxe Schiebedach

Megegyezik a 311/1-gyel, kivéve a hatalmas vászon tolótetőt, illetve 1964-től a kicsi fém tetőablakot. Valamivel drágább volt a sima Deluxe-nál. Létezett kiskerekű kivitelben is (312/8).

311/9 Kombi

1964 Wartburg 311/9 Kombi

1956-ban mutatták be a háromajtós kombit, melyet a Halle karosszériaüzemben gyártottak, ez az államosítás előtt a Kathe & Sohn műhely volt. Az ötszemélyes kocsi hátsó üléspadját osztottan előre lehetett dönteni, így a raktér mérete elérte a 1,5 köbmétert. A hátfal kiképzése azonos volt a Campingével, szintén balra nyílt a hátsó ajtaja. Megerősítették a hátsó futóművet, szélesebb abroncsokat szereltek fel, de a váltó áttétele is különbözött a többi verzióhoz képest, emiatt végsebessége alacsonyabb volt. 1962-ben átdolgozták a karosszériát, szögletesebb lett a tető, vékonyabb a D-oszlop, a hátsó ajtó pedig fölfelé nyílt. A sima kombiról eltűnt a küszöbdíszléc, azonban bevezették a Deluxe Kombit, amelyen továbbra is volt, és emellett gyapjúkárpitozással és állítható üléstámlával bírt. A Deluxe a rendes áttételezésű váltót kapta, így magasabb volt a végsebessége az alapkivitelnél. Ezt a drágább kivitelt főleg olyan vásárlóknak szánták, akik inkább családi autónak vették a Kombit, nem pedig áruszállításra. A Kombi volt a leghosszabb életű kivitel, egészen 1967 őszéig gyártásban maradt. Létezett kiskerekű verziója is (312/9), ebből 2800 készült, míg az ezres motorral szerelt 311-esből 9000 kocsi hagyta el a gyárat.

311-300 Hardtop

1965 Wartburg 311-300 Hardtop

1965 márciusában, a Lipcsei Tavaszi Vásáron mutatkozott be a Hardtop, melyet a drezdai üzemben gyártottak. A Coupet váltotta fel ez a 2+2 üléses, vászontetős kocsi, melyhez alapáron járt az üvegszálas műanyagból készült keménytető is, ezt a szászországi Sebnitz-ben készítette a Wagner & Co. cég. A Hardtop frontrészét modernizálták, téglalap alakú, műanyag keretes hűtőmaszkot szereltek fel, melyben vékony, vízszintes rácsozat volt, és laposabb, duroplast motorháztetőt tettek a kocsira. Az új dizájn nem igazán passzolt a gömbölyded kasztnihoz, és a szögletes keménytető sem volt kifejezetten előnyös, a kis példányszám és a vászontető mégis keresetté tette a kocsit. A Hardtopot 1966 végéig gyártották, a nagykerekű kivitelből nagyjából 200, a kiskerekűből (312-300) 300 példányt adtak el.

313/1 Sport

A kétüléses Roadster rengeteg eltéréssel bírt a többi kivitelhez képest. Csak nagykerekű kivitelben létezett, 1957-1960 között 469 darab készült belőle. Teljes történet: HAMAROSAN!

311/X Bellevue

1957 Wartburg 311/X Bellevue

1957-ben egy brüsszeli kiállításon két egészen szokatlan autóval jelentek meg az eisenach-iak. A különleges verziót Bellevue névre keresztelték, és a Halle üzemben gyártották, mint a Kombit. A Bellevue leginkább a Cabriolet-val állt rokonságban, de ennek csak a fix B-oszlopig tartott a vászonteteje, az első ülések fölött átlátszó Piacryl tető volt. Ilyen karosszériával sem előtte, sem utána egyetlen gyár sem kísérletezett, a legközelebb talán az amerikai Ford és Mercury járt ehhez az ötvenes években, de azoknak a kocsiknak nem volt vászontetejük. A Bellevue bőrkárpitozással és faborítású beltérrel készült, és kétszínűre fényezték. A két kocsi még a brüsszeli kiállítás során gazdára talált, sajnos nem tudni, hogy ma még léteznek-e egyáltalán. A Bellevue kétségtelenül a legfurcsább Wartburg, amelyet valaha készítettek.

311 Schiebetür-Kombi

1964-ben készült egy kísérleti autó, melyet egy Kombiból alakítottak át. Ezen a hagyományos ajtó helyett egy rettentő hosszú tolóajtó volt, mely egyrészt szűk parkolókban igen praktikusnak bizonyult, másrészt sokkal könnyebben lehetett hátra beszállni, mint a rendes ajtóval. Az ajtóban két részre osztott tolóablakot alakítottak ki. A kocsi farához is hozzányúltak, hegyes, kiálló fecskefarokba szerelték a lámpákat, az átalakítás miatt az autó 10 centivel hosszabb lett a normál Kombinál. A kocsi amolyan stílustanulmány volt, sorozatgyártása nem került szóba. Mint ahogy annyi más eisenach-i ötlet, ez is hamarosan eltűnt a süllyesztőben.

Műszaki adatok

Motorok

Háromhengeres, kétütemű, háromcsatornás benzinmotor, 4 főtengely-csapággyal

Karosszériák

Árak

NDK

NSZK

Magyarország

USA

Források

• Ihling, Horst: Így gondozd a Wartburgodat. Budapest: Táncsics Könyvkiadó, 1967, p. 3-49.
• Ihling, Horst: Wartburg 311-312 1955-1966. Stuttgart: Schrader Verlag, 2000, p. 7-94. ISBN 361387184X
• Karner Miklós: Kelet dicsősége. In: Retro Mobil 2008/5. p. 25-27. ISSN 17852552
• Kittler, Eberhard: Typenkompaß - DDR-Personenwagen 1945-1990. Stuttgart: Motorbuch Verlag, 2001, p. 83-108. ISBN 3613020491
• Oswald, Werner: Deutsche Autos 1945-1990 Band 4. Stuttgart: Motorbuch Verlag, 2001, p. 522-526. ISBN 3613021315