Nem különösebben szeretem a sportkocsikat. Bár formáik lenyűgözőek, de a szűk hely, a hangos motor, a kulturálatlan viselkedés elriaszt tőlük. A 404 Cabriolet azonban egy élhető kompromisszumot nyújt ebben a műfajban.

A szintén Pininfarina tervezte szedán után egy évvel, az 1961-es Párizsi Autószalonon jelent meg a 404-es nyitható tetős sportváltozata. A műszaki elemek mind az alapkivitelből származtak, így az 1,6 literes, 72 lóerős motor is, amivel a kocsi 148 km/h-s végsebességet ért el. Ez már akkoriban sem volt rekordérték, de ha belegondolunk, hogy egy kortárs Volkswagen Bogár 115-tel tudott menni maximum, akkor azért érezhető, hogy a Peugeot úrias autó volt. Persze, a franciák is érezték, hogy ez kevés lesz az üdvösséghez, így fél év elteltével, a kupékivitel bemutatójakor előrukkoltak egy mechanikus Kugelfischer befecskendezővel ellátott motorral, ami felárért 85 lóerős teljesítményt és 158 km/h végsebességet biztosított. Ez akkoriban hatalmas újdonság volt: a Peugeot-n kívül csupán a Mercedes-Benz szerelt még injektoros motort utcai autóba.

A 404 Cabriolet olyannyira Pininfarina-termék volt, hogy az összeszerelését nem is Franciaországban, hanem Torinóban végezték. A formaterv nagy rokonságot mutat a korabeli Ferrarikkal, főleg szemből nézve. A 404-es amúgy jó nagy: tengelytávja 265 centi, teljes hossza pedig 450. Emiatt 2+2 üléses, és értékelhető méretű a csomagtartója is. A beltérben sem a sportosság dominál: fotelszerű ülések, zárható kesztyűtartó, "lázmérős" km-óra - és kormányváltó. Bizony, megtartották az alapkivitel váltóját, ami így egyrészt csökkentette a gyártási költségeket, másrészt megakadályozta, hogy a 404-es hülyegyerek-autó legyen. Bár erről az ára amúgy is gondoskodott. A korszak etalonjának számító MG B roadster 1966-ban 12.200 svájci frank volt, a 404 Cabriolet-ért viszont 16.800 frankot kellett kicsengetni! A különbség pont egy új Trabant árát tette ki.

A 404 Cabriolet gyártása során csak apróbb változtatásokon esett át. 1963 októberében nagyobb, szögletes irányjelzőket szereltek a fényszóró alá. Pár hónappal korábban vezették be az öt helyen csapágyazott főtengelyt. 1964 szeptemberében a nagyobb szelepek miatt az alapkivitel 76 lóerőre izmosodik. Az új típusú injektorral az extrakivitel már 96 lóerős, így akár 167-tel is tud csapatni. Ezt a kivitelt a finnyás angol Motor újságírói is tesztelték, a cikk címe pedig "A First Class Job" lett. Az 1965-1966. modellévi autók talán a legkívánatosabbak: ezeket már az új motor hatja, viszont még a régi fronttal és a régi műszerfallal készültek.

1967-től ugyanis megint átdolgozták az orr-részt: nagyobb lett az index-helyzetjelző kombó, és a hűtőmaszkba hatalmas ködlámpákat integráltak. Túlzás, hogy elcsúnyult az autó, de az eredetihez képest elég, hát, fura az összhatás. Új lett a kormány is, a széles, horizontális sebességmérőt pedig fantáziátlan körműszerek váltották fel. No persze, ettől a 404 Cabriolet még mindig sírnivalóan szép és kívánatos maradt. Gyártásának hét éve alatt összesen 10.387 darab készült belőle (a hasonló Coupéból pedig 6.837). Így közel sem mondható populáris típusnak. Egy elegáns, nyugodt túrakocsi, amely mentes mindenfajta hivalkodástól. Nagyon kéne nyaranta.