27. 1967 Toyota Century

A japán Rolls-Royce

toyota_century_1978_to_1982_black.jpeg

A japán autók megbízhatóságuk és magas technikai fejlettségük miatt igen jó hírnévnek örvendenek, de a presztízsautók piacán csak egészen későn tudták megvetni a lábukat. Közismert, hogy a Toyota először 1989-ben lépett ki a nemzetközi porondra a Lexus LS400-zal, mely Észak-Amerikában osztatlan sikert aratott, de Európában csak az ezredforduló táján sikerült megvetni a lábukat. Kevesen tudják viszont, hogy a Toyota már két évtizeddel a Lexus bemutatása előtt kifejlesztett egy autót, mely közelít a tökéletességhez, és exkluzivitásban összemérhető bármely tradicionális luxusmárka termékével.

A hatvanas évekre Japán is kiheverte a II. világháborús pusztítást, és a gazdasági fejlődés következtében már nem csupán a pöttömnyi kei carokra volt kereslet. A piacot azonban többségében az amerikai márkák dominálták, de tekintettel a japánok erőteljes nacionalizmusára, a hazai gyárak elkezdtek saját luxusautókat fejleszteni. 1964-ben jelent meg a Toyota Crown Eight, mely ugyan méretében és kivitelében még csak középkategóriás volt, de már 2,6 literes V8-assal szerelték. 1965-ben viszont a Nissan szintet lépett a vadonatúj Presidenttel, amely ötméteres hosszával és négyliteres V8-asával már kétségtelenül a leggazdagabb vásárlók igényei szerint készült, és például a japán miniszterelnök is ilyen kocsival járt.

toyota_century_1967_to_1978_black4.jpeg

Erre mondják, hogy autóforma. Mindene tökéletesen arányos. A krómozást se vitték túlzásba - mindenhová annyit tettek, amennyi kell.

A Toyota nem maradt tétlen, és 1967-ben piacra dobta saját csúcsmodelljét, a Century-t. A típusjelzés a cégalapító Sakichi Toyoda születésének 100. évfordulója előtt tiszteleg. Hossza 512 centiméter, ami már bőven S-osztály/7-es BMW méret. A kezdetektől fogva 3 literes V8-as hajtotta, melyet 1973-ban 3,4, majd 1982-ben 4,0 literesre növeltek. Ezt a motort egyetlen más Toyotában sem használták. Stílusában erőteljesen követte az amerikai mintákat, mégis visszafogott és kortalanul elegáns formát alkottak. A Toyotánál úgy gondolták, kár is lenne hozzányúlni, így hát az első generációt harminc éven át gyártották. Csupán 1982-ben frissítették fel kicsit, amikor is új front- és farrészt rajzoltak neki. A felszereltségét azonban mindig kibővítették a legmodernebb kütyükkel, például a kezdetektől szériafelszerelés volt hozzá az elektromágneses központi zár, 1971-től pedig már automata klímával szerelték.

toyota_century_1967_to_1978_black6.jpeg

Hátulról mondjuk eléggé emlékeztet az 1965-ös Chrysler Newportra. De mit számít, honnan lopták, ha egyszer jó ránézni?

A Century-ben persze nem is igazán a műszaki rész az, ami érdekes. Hanem az, hogy minden darabot kézzel raknak össze. A kárpit nem bőr, hanem a legfinomabb gyapjú, és hogy miért? Mert a bőr proli módon nyikorog, csikorog, télen hideg, nyáron meg meleg. Nem elég kifinomult. Ugyanezért nem lehetett például színezett üvegekkel rendelni a típust. A sötétítés ugyanis arra utal, hogy tulajnak valami titkolnivalója van, esetleg rosszban sántikál. A Century-t viszont általában köztiszteletnek örvendő állami vezetők, megbecsült iparmágnások veszik, akiknek nincsen szégyellnivalójuk. És ha mégis némi diszkrécióra vágyna az ember, akkor elhúzza a fehér csipkefüggönyt. Ami szériafelszerelés. A típus összes gombja és kezelőszerve kandzsival van feliratozva. Hiszen japán termék, hát na. Olyannyira, hogy a Toyota sosem exportálta a típust, megelégedett évi 1-2 ezer darab eladásával a hazai piacon.

toyota_century_type_l_1990_to_1997_black_int_rear2.jpeg

1990-ben jelent meg a Type L kivitel, melynek tengelytávját 15 centivel megnyújtották. Azért az alapkivitelben is kvázi el lehet férni.

Végül 1997-ben érkezett a második generáció, de jár a keksz annak, aki meg tudja különböztetni külsőre az elődjétől. Ezt már ötliteres V12-es hajtja, szintén kizárólag ennek a típusnak fenntartva. Az új Century még arra is méltó volt, hogy a japán császár negyven év után lecserélje rá öregecske Nissanjait. Igazság szerint van gyorsabb luxuslimuzin, mint a Century. Van nagyobb is, szórakoztatóbb is, drágább hangrendszerrel, bálnapéniszbőr kárpittal, iDrive-val és Isten tudja, mivel. A Century-nek azonban utánozhatatlan karaktere, és kikezdhetetlen renoméja van. Mindene otthonos és pihe-puha. Mint a régi Rolls-Royce-ok, azelőttről, hogy afroamerikai rapperek és közel-keleti olajmágnások játékszerévé butították volna a márkát. A Century drága autó, de olyanoknak, akiknek ez egyáltalán nem fontos. Ettől válik olyan rettentően szimpatikussá.

A képek forrása: http://en.autowp.ru/toyota/century/