Az ötvenes évek prosperitása megengedte az autógyáraknak, hogy kísérletezzenek. Ennek köszönhetően váltak a kombik teljes jogú személyautóvá, amelyekkel már nem ciki megjelenni egy-egy jobb hely előtt. Persze, minden kísérletnek vannak debil eredményei: ilyen volt például a kétajtós sportkombi, melyet a Chevrolet talált föl az 1955-ös Nomaddal. Az örök második Ford pedig nem lett volna Ford, ha nem emeli a tétet még eggyel: elkészítették a kétajtós, Hardtop-sportkombit. Ráadásul nem is egy olcsó Fordból, hanem a konszern középkategóriás márkájából, a Mercury-ból.

A Mercury ekkor élte legvidámabb időszakát. Míg előtte és utána mindig csak egy felcicomázott Fordnak számított, 1957-1960 között saját platformot kapott, vagyis végre szemmel láthatóan különbözött az anyamárka termékeitől, és így teljes jogú riválisává vált a középkategóriás Buicknak és DeSotónak. Ennek keretében készült el ez a csodálatosan szép, de teljesen haszontalan modell is. A kétajtós kombi alapból egy necces dolog, de mindezt megspékelni azzal, hogy a sportkupékhoz hasonlóan elhagyják a B-oszlopot és a fix ablakkereteket, egyértelműen a parasztvakítást célozza. Szó sincs róla, az eredmény igencsak látványos lett.

Azért attól nem kell félni, hogy a Voyagerbe ne férne bele egy fél Ikea, erről gondoskodik a 310 centis tengelytáv, és az alaphelyzetben 1360 literes csomagtartó. A rend kedvéért még egyszer: 1360 liter, hat üléssel. Lehajtott hátsó paddal meg 2,5 köbméter. Nem mellesleg, a Voyager menni is tud, hiszen alapáron egy 5,1 literes, 255 lóerős V8-as hajtotta. Az erőátvitelről háromfokozatú Merc-O-Matic automata gondoskodott, bár a kocsik elenyésző részébe kézi váltót szereltek.

Elképesztő stílusossága ellenére a kétajtós Voyager nem robbantott bankot: 1957-ben 2.283 darab készült belőle, 1958-ban pedig csupán 568. Az Amerikát sújtó recesszió pont az a szegmenst érintette a leginkább, amelyben a Mercury is versenyzett. A csökkenő eladások miatt gazdaságtalan volt az egyedi karosszériát gyártásban tartani, így a legszebb Ford-kombi a spórolás áldozatául esett. A ma megmaradt példányok ettől csak még értékesebbnek számítanak, és hírmondói annak a kornak, melyben Detroit bármit az utcára küldhetett, amit csak megálmodott.

Fotók forrása: flickr.com