1939-ben a csökkenő kereslet miatt a Packard leállította a kiöregedő Twelve gyártását, és a csúcsmodell szerepét a soros nyolchengers One-Eighty vette át. Bár 160 lóerős teljesítménye elmaradt az óriási V12-esétől, de a motor könnyebb és egyszerűbb lett, ami jó hatással volt a vezethetőségre.

Howard Darrin, a korszak egyik legfelkapottabb egyedi autóépítője kezelésbe vette a konzervatív stílusú Packardokat, így született a Darrin Victoria sorozat, melyből csupán egy maroknyi készült 1940-1942 között. A legkisebb nyolchengeres alvázra szerelte a 160 lóerős motort, így egy igencsak gyors és sportos kabrió született, ami amúgy nem volt a Packardok legfontosabb jellemzője. Igaz, a 323 centis tengelytáv miatt a beltér még így is kellően tágas maradt, és a csomagtartóba is meglepő mennyiségű holmit lehetett elsüllyeszteni. Darrin rengeteg európai stílusjegyet vett át: kivágott ajtók, vékony szélvédőkeret, elhagyott fellépőlemez. Megtartotta viszont a Packard hagyományos stílusjegyeit: a középkori katedrálisho méltó hőtőmaszkot, a rengeteg krómot, a metszett üveg hűtődíszt. A beltérben szinte mindent vastag, vajpuha bőr borított.

Bár a One-Eighty sorozat legkisebb modelljéről volt szó, Darrin és a Packard igazgatója, Alvan Macauley vastagon megnyomták a ceruzájukat az árazásnál: egy Darrin Victoriáért 4595 dollárt kértek, ami mai értéken számolva 68 ezer dollárnak felel meg. Mindössze harmincötöt adtak el 1941-ben. A képen látható példányt 2010-ben, Amelia Islanden árverésre bocsátották, és a licit 247.500 dolláron állt meg.

Kép forrása: rmauctions.com