A Volvót működése első 30 évében Skandinávián kívül a kutya se ismerte. Jó, de alapvetően dögunalmas autókat gyártott, amelyek úgy néztek ki, mint egy jól megtermett burgonya. Az 1956-os Amazonnal sikerült kilépni a nemzetközi porondra, de kellett még valami, hogy igazán elismertté váljanak. Ehhez mi lett volna alkalmasabb, mint egy sportautó? Az olasz Frua így megalkotta számukra a hatvanas évek egyik legkarakteresebb formatermét. A műszaki oldalt az Amazon adta: az elismert B18 jelű soros négyhengeres dupla karburátorral 100 lóerőt adott le, így a végsebessége meghaladta a 180 km/h-t.

Annak ellenére, hogy a prototípusok már 1959-ben elkészültek, a gyártás csak 1961-re indult be igazán. Ennek oka, hogy a kicsiny Volvónak nem volt kapacitása a gyártás beindítására, és nem találtak bérgyártót - az osnabrücki Karmann már majdnem belement, amikor fő partnerük, a Volkswagen megfenyegette őket, hogy ha leszerződnek a Volvóval, a Karmann-Ghiák gyártását azonnal beszüntetik - ez pedig a csődöt jelentette volna a Karmann számára. Végül 1960-ban a brit Jensen jelentkezett a svédeknél. Eredetileg tízezer autóra kötöttek megállapodást, de a Volvo már 1963-ban, hatezer autó után hazaköltöztette a gyártósort - az angolok egyszerűen képtelenek voltak megfelelő minőséget produkálni.

A P1800-nak a Roger Moore főszereplésével készült The Saint krimisorozat hozta meg a népszerűséget. A filmesek eredetileg az 1961. év legnagyobb durranásába akarták Simon Templart beültetni: a Jaguar E-type-ba. De a Jaguar azt mondta, köszönik szépen, enélkül is éppen elég autót tudnak eladni. A svédek hát kapva kaptak az alkalmon, és be is jött a számításuk: a P1800 12 évig maradt gyártásban, összesen közel 48 ezer készült belőle. Talán két hibáját lehet csak megemlíteni: a szűkös belteret és az új korában indokolatlanul magas árat. Ezt azonban kárpótolta a csodás formaterv, a nyugodt viselkedés és a megbízhatóság. A P1800 a legvonzóbb Volvo, ami valaha készült.

Kép forrása: autogaleria.hu