A Delahaye az egyik legrégebbi francia autógyártó volt. Az eléggé drága kocsikat készítő, apró cég a gazdasági világválság alatt az előremenekülést választotta: 1935-ben mutatták be a 135-ös sorozatot, amely korának egyik legkedveltebb sportautója lett. Az M verzió 3,6 literes, soros hathengeres motorja kiviteltől függően 95-115 lóerős lehetett, ezzel 150-160 km/h-s végsebességet ért el. Érdekes, hogy a nagy sebesség ellenére megtartották a keresztlaprugós első futóművet, ami már akkoriban is eléggé primitív megoldásnak számított.

A párizsi cég olyannyira kicsi volt, hogy saját karosszériákat nem is tudtak gyártani. Minden Delahaye egyedi megrendelésre készült, az alvázat olyan műhelyek öltöztették fel, mint a Chapron, a Franay, a Figoni & Falaschi - vagy a holland P. J. Pennock, aki a képen látható kocsit is készítette. Ez lehetőséget adott arra, hogy a dizájnerek bármilyen agymenésüket kiéljék - így lehetséges, hogy soha két egyforma Delahaye nem készült. A 135-ösből létezett coupe, roadster, cabriolet, kombi, berline (a szedán francia megnevezése) és coupe de ville (nyitott sofőrüléses limuzin) kivitel is. A képen látható kocsi egészen visszafogott megjelenésű, de talán az egyik legszebb és legletisztultabb 135-ös, amely valaha készült.

A típus egészen 1954-ig maradt gyártásban, bár már 1951-től létezett utódja, a modernebb futóművű, erősebb 235-ös is. A háború utáni Európának a Delahaye autói túlságosan fényűzőek és magamutogatóak lettek. A drága, egyedi tervezésű kocsikra alig maradt kereslet a romokban heverő kontinensen, ráadásul Franciaország szocialista kormánya brutális büntetőadót vetett ki a luxusautókra. A lenyűgőző szépségű kocsik párizsi műhelye így 1954-ben lehúzta a rolót. A 135-ösből két évtized alatt mindössze 2655 darab készült.

A képen látható 115 lóerős, elektromos előválasztós váltóval szerelt cabriolet 2010-ben Amelia Islanden került kalapács alá az RM Auctions árverésén, ahol is végül 220.000 dollárért cserélt gazdát.

Kép forrása: RM Auctions