Talán 10 éves lehettem, amikor először láttam A filmet. Egy zsidó öregasszonyról és a néger sofőrjéről szól, akik a kölcsönös gyanakvásból indulva 25 év alatt a legjobb barátokká válnak. A film nagyon erősen indít: a 72 éves, nyugdíjas tanárnő lezúzza a vadonatúj Chryslerét, és helyette kapja meg ezt a Hudsont. Akkor először láttam életemben olyan autót, ami valóban lenyűgözött. Egy hatalmas, büszke batár: az öreglány a hátsó ülésről nem éri el az elsők támláját. A Hudson amúgy is egy csodás kocsi: a világ egyetlen típusa, melynek az alváza a hátsó keréken KÍVÜL fut (kellemes rajta kereket cserélni), így olyan masszív, mint egy márványtömb. A 128 lóerős motorral ugyan nem versenyló, de csendes és nyomatékos. Az alacsony tető és a valószínűtlenül kicsi ablakok miatt olyan, mintha állva is száguldana - mit száguldana, suhanna. Az utolsó jelenet a legmegindítóbb, amit valaha Hollywoodban írtak. Ez a film, és ez az autó volt mindennek a kezdete.

Kép forrása: imcdb.org