A legjobb rossz autó: AMC Gremlin

amc_gremlin_1971_black.jpg

Hogy mitől lesz egy autó rossz, annak sokféle oka lehet. Vannak a reménytelenül csúnya autók (mint például a Pontiac Aztek). Vannak a megbízhatatlan, gyenge minőségű autó (például a volt szocialista típusok derékhada). Vannak a piacilag értelmezhetetlen, haszontalan autók (például a Chevrolet SSR vagy a Renault Avantime). De lehet egy autó úgy is rossz, hogy egyszerre minden téren alulmúlja a sokévi átlagot, de közben minden egyes tulajdonsága éppen csak annyira vállalhatatlan, hogy ennek ellenére mégis megtalálja a közönségét, és végül egészen szép karriert fut be.

Na, ez az AMC Gremlin.

1968-ra az American Motor Corporation (AMC) maradt az utolsó, a három detroiti óriástól független személyautógyár az Egyesült Államokban. Főleg kicsi és gazdaságos kocsik gyártásával értek el sikereket, akkoriban viszont pont nem ez az irány érvényesült a piacon: a kompaktok iránti érdeklődés csökkent, a póni- és izomautók eladása viszont dübörgött. Az AMC fejlesztési forrásai fogytán voltak, főleg, hogy küszöbön állt a legfontosabb termékük, a kiöregedett American kompakt leváltása. Iparági körökben azonban nyílt titok volt, hogy az európai és japán importkocsik, kiváltképpen a bogárhátú Volkswagen sikere miatt a Ford és a General Motors is vadonatúj szubkompakt modellen dolgozik. Az AMC-nek viszont nem maradt elegendő pénze új típus kifejlesztésére, főleg, mert közben készültek a teherautókkal és katonai járművekkel foglalkozó Kaiser-Jeep felvásárlására, ami stratégiailag létfontosságú volt a cég életében, de per pillanat lekötötte a tőkéjüket.

A helyzet megoldását a cég formatervezésért felelős alelnöke, Richard Teague ötlötte ki, akinek már évtizedes tapasztalata volt abban, hogyan lehet fillérekből korszerű és vonzó kasztnit készíteni. Neki jutott eszébe, hogy a vadonatúj 1970-es Hornetből csinálják meg az AMC szubkompaktját, ami ráadásul lehetne ferdehátú. Ez a forma Amerikában szinte ismeretlen volt, Európában is csak éppen kezdett elterjedni, viszont neki éppen volt a tarsolyában egy ilyen dizájn, az 1968-as AMX GT koncepcióautóé. Ehhez nem kell más, csak megtartani a Hornet minden részegységét, beleértve a motort és a karosszériát is a B-oszlopig, mögötte meg levágni minden mást. Teague egy belföldi repülőúton adta elő a projektet a termékfejlesztésért felelős alelnöknek, de mivel éppen nem voltak nála a vázlatok, a Gremlint egy hányózacskó hátuljára skiccelte fel. A továbbiakban is körülbelül ennyire vette komolyan az AMC az egész projektet.

amc_gremlin_1970_line-art.jpg

Igen, az a hátsó ülés tényleg akkora volt.

A Gremlin tengelytávját 30, teljes hosszát 56 centivel kurtították meg a Hornethez képest, így a kocsi pontosan olyan hosszú lett, mint a fő rivális Bogár, viszont annál lényegesen szélesebb volt - hiszen eredetileg egy kategóriával följebb pozicionálták. Így elöl a térkínálat minden vetélytársáénál bőségesebb lett, hosszában és széltében is a Gremlin számított a legtágasabb szubkompaktnak. A szokatlan tervezésnek köszönhetően viszont az összes hely eltűnt hátulról. A nagy motorház és első túlnyúlás, illetve a kényelmes első ülések itt bosszulták meg magukat. Lábtér gyakorlatilag nem létezett, csak kisgyermekek tudtak komolyabb fájdalmak nélkül hosszú utakat elölteni a hátsó ülésen, amelynek ráadásul az ülőlapja is nevetségesen rövid volt. Cserébe legalább a csomagtartóba se fért be semmi, űrtartalma kisebb lett, mint a Bogáré, pedig ilyen téren a VW sem állt fényesen. Minden bizonnyal a Gremlin a legrosszabb helykihasználású autó, amit valaha sorozatban gyártottak.

amc_gremlin_1970_volkswagen_comparison.jpg

Itt látszik igazán, mennyivel hátrébb kezdődik az utastér, mint a Bogárnál, pedig az sem egy kifejezett versailles-i palota

A kényszermegoldás következtében a karosszéria arányai is furcsák lettek. Súlyos, hosszú orr, hosszú ajtó, utána - semmi. Mintha az autó nem is lenne befejezve. Mindehhez társult egy rettentően vastag C-oszlop, hogy még kilátni se nagyon lehessen hátrafelé. A kis poggyásztérre vigaszt jelenthetett, hogy úgyse lehetett volna normálisan megpakolni, ugyanis a Gremlinnek nem volt csomagtartónyílása. Csupán a hátsó szélvédő volt nyitható rajta, vagyis bármilyen pakkot legalább mellkasig kellett emelni.

amc_gremlin_1971_silver.jpg

Csinos - és a Gremlin is jól néz ki, pláne gyorsítócsíkkal

Igaz, ami igaz, az új modell a meglévő alapoknak köszönhetően mindössze 18 hónap alatt elkészült, és fejlesztésére csupán 12 millió dollárt költöttek - ez töredéke volt annak, mintha a nulláról kezdték volna a munkát. A Gremlint így fél évvel a riválisok előtt, 1970. április 1-jén mutatták be a közönségnek - igen, a bolondok napján, komolyan. A névválasztást se gondolták túl, a Gremlin ugyanis olyan manót vagy koboldot jelent, ami a berendezések, gépek hibájáért felelős. Amolyan rontómanó - ideális autónév, nemde?

A Gremlin alapkivitele ráadásul szörnyű felszereltséggel bírt. Vákuumos ablaktörlő, háromfokozatú kéziváltó szinkronizálatlan első fokozattal (helló, 1950!), négy dobfék. A legolcsóbb, 1879 dolláros kivitelben még hátsó ülés sem volt! Sőt, még a hátsó szélvédőt is fixre szerelték benne, tehát a csomagokhoz csak az utastérből lehetett hozzáférni. Ez a modell azonban már túllőtt a célon, és 1971-ben, háromezer példány eladása után törölték a palettáról. Viszont a vásárlók bőséges extralistáról válogathattak, így az alapvetően roppant lehangoló Gremlinből kis luxusautót is varázsolhattak - ezen pedig az AMC zsíros haszonra tett szert.

amc_gremlin_x_1974_yellow2.jpg

1974 Gremlin X - módosított frontrész, energiaelnyelő lökhárító, de szebb mondjuk nem lett

A kocsi igazi erősségét a motorpaletta jelentette, hiszen azt is a Hornettől örökölte, viszont annál kisebb tömegű volt. Az alapkivitelt is 3,3 literes, soros hathengeres hajtotta 128 lóerővel, felárért pedig 3,8 literes, 145 lovas motort is lehetett rendelni. Ugyanekkor a leggyengébb Chevrolet Monza 90 lóerős volt, a Ford Pinto 75, a Bogár pedig legizmosabb kivitelében is csupán 60. A Gremlin kategóriája leggyorsabb autója volt: a Car&Driver magazin 1971-ben tesztelte a 3,8 literes kivitelt, mely mindössze 10,5 másodperc alatt gyorsult 0-ról 96 km/h sebességre. Az újságírók le voltak nyűgözve a menetteljesítményektől, de a fogyasztás cserébe az egekbe szökött. Míg a vetélytársak 8 liter benzint ettek 100 km-en, addig a Gremlin több, mint tizenkettőt! Az óriási motorok ráadásul nehezek is voltak, a kocsi súlyelosztása így messze esett az ideálistól. Ennek köszönhetően vészfékezésnél a hátsó kerekek elvesztették a tapadást, és a kocsi fara kitört oldalra. A rásegítés nélküli kormány pedig hatot fordult ütközéstől ütközésig, hogy ne legyen dögnehéz. A Gremlinnel tehát se megállni, se kanyarodni nem lehetett. Egyenesben viszont elemében érezte magát, hiszen szélessége és tömege miatt nem volt olyan érzékeny az oldalszélre és az úthibákra, mint a kisebb importkocsik, alacsony fordulatszámon nyomatékos motorjaival pedig kényelmesen lehetett hosszú távokon is utazni.

1971-ben aztán már a 3,8 literes motor lett az alapfelszerelés, és egy új 4,2 literes kivitel az extra, 1972-ben pedig megérkezett az ötezer köbcentis V8-as is, ami 8,5 másodperc alatt gyorsult százra. A fogyasztását persze inkább ne firtassuk. Említettem már, hogy a Gremlin alig nagyobb, mint egy mai Ford Fiesta?

amc_gremlin_x_levis_edition_hatchback_coupe_1973_blue.jpg

1973 Levi's Edition - vegyük észre az emblémát a kerékív mögött!

Minden elképesztő gyökérsége ellenére a Gremlin mégsem bukott meg. Furának fura volt, de nem volt kifejezetten csúnya, a részletmegoldásai semmiképpen. A mechanikája kipróbált darabokból állt (naná, az első automata váltóját még az ötvenes években tervezte a Borg-Warner...), és nem kísérték a karrierjét olyan botrányok sem, mint a Vega rozsdaproblémái vagy a Pinto kigyulladó benzintankja. Cserébe gyors volt, és a megfelelően felextrázva kifejezetten érdekessé lehetett tenni, amit főleg a fiatal vevők imádtak. Nem csoda, hogy a hetvenes években a fiatal Bill Clintonnak és George W. Bush-nak is volt egy Gremlinje. Az AMC pedig kifejezetten rá is játszott erre a népszerűségre: 1973-ban a Levi's ruházati céggel karöltve készítettek speciális kiadást, farmerhatású szövetekkel és varrással, egyedi emblémákkal - a divattal pedig mindig is nagyot lehetett kaszálni. 1973 őszén pedig beütött az olajválság, ami gyökeresen megváltoztatta az amerikaiak hozzáállását is - a rákövetkező évben pedig több mint 170 ezer Gremlint adtak el.

A megugró üzemanyagárakra azonban már az AMC-nek is reagálnia kellett. 1976-ban megszűnt a V8-as motor, mint opció, 1977-ben pedig megjelent egy mindössze kétliteres, soros négyhengeres kivitel. Az AMC-nek azonban továbbra sem volt pénze saját motort fejleszteni, így hát a legnagyobb riválishoz, a Volkswagenhez fordultak: azt az AE831 kódjelű motort vásárolták a Gremlinhez, ami a kortárs Audikat és VW furgonokat is hajtotta. A Volkswagen érdekes módon megtiltotta, hogy az AMC bárhol is feltüntesse, hogy tőlük származik az erőforrás. Az indokot csak sejteni lehet, esetleg cikinek érezték, hogy egy olyan kocsihoz adják a nevüket, amelynek ez volt a kabalája?

amc_gremlin_1970_factory_sticker.jpg

A kétezres motor 80 lóereje lényegesen elmaradt a hathengeresektől, viszont a kocsi 90 kilóval könnyebb lett vele. Így 15,3 másodperc alatt gyorsult 96 km/h-ra, a végsebessége pedig 146 km/h volt - akkoriban ez még megfelelt. Úgy-ahogy. A konkurencia ekkorra már rémesen szorongatta a Gremlint. Időközben piacra dobták a VW Rabbitet és a Honda Accordot is, amelyek mellett a Gremlin fájdalmasan elavultnak hatott. 1978-ban már csupán 22.104 darabot tudtak eladni belőle, de az AMC megtalálta a módját, hogyan húzzon le még egy bőrt a csonka Hornetről. Jelentősen áttervezett orr- és farrésszel jelent meg az utód Spirit 1979-ben, mely azonban alapjait tekintve csak egy elmaszkírozott Gremlin volt, semmi más. Minden hibája, hiányossága és spúrsága ellenére több, mint 670 ezer Gremlin talált gazdára, ami figyelemre méltó eredmény tekintve, hogy gombokért fejlesztették is, és azért eléggé olyan is lett.

amc_gremlin_x_1978_orange.jpg

1978 Gremlin X - 1977-től 10 centit lecsíptek az orr-részből - jót tett neki. Rallye kerekek vs. "2 Liter" embléma - much skizofrénia történik éppen.

Teague állítólag azt mondta erre: "Ha ugyanolyan lett volna, mint a Három Nagy valamelyik kocsija, senki sem figyelt volna oda rá". És ebben, azt hiszem, mindenképpen igaza volt. Negyven év távlatából úgy tűnik, az AMC-nél teljesen tisztában voltak vele, hogy a Gremlin eredeténél fogva egy vicc. Ezért hát ez lett a fiatalos, színes, Levi's-bőrbe varrt divatcikkük, ami éppenséggel tágasabbnak és kényelmesebbnek bizonyult a szülői ház és a főiskola közötti ingázáshoz, mint egy Bogár vagy egy Corolla. Már persze, ameddig nem kényszerült a hátsó ülésre az ember.